A jó bornak nem kell cégér, egy „rendes” embernek nem kellenek szabályok, a tisztességes dolgozóknak nem kell etikai kódex.
Ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy mindenki jó, mindenki tökéletes, eljuthatunk a fenti következtetésre és nem is hibáztathat minket senki. De vannak olyan helyzetek, amikor a legjobb szándékkal sem tudjuk eldönteni, hogy mi a jó, vagy jobb megoldás. Ilyenkor segítenek minket a szabályok és az etikai kódex.
A coaching első kompetenciája az etikus viselkedésről szól. De mit is jelent etikusan viselkedni? Először is őszintének kell lennünk még akkor is, ha azzal akár például saját magunknak ártunk, na nem fizikai, hanem inkább pénzügyi tekintetben. Az őszinteség a kulcsa az egész coaching viselkedésnek, hiszen ha mindenben őszinték vagyunk, sokkal könnyebben tudjuk megteremteni a bizalmat az ügyféllel, ügyfelekkel és mindenki számára tiszta és egyértelmű lesz, mit kaphat és mit várhat el tőlünk. Az őszinteség viszont nem mehet át nyers őszinteségbe, a gondolatainkat, mondandónkat nem fogalmazhatjuk meg durván, tiszteletlenül. Emellett tisztelnünk kell az ügyfelet magát, az identitását, a gondolkodását, a vallását … egyszóval mindent, amit hoz magával, mint személyiség.
Ne ítélj első látásra helyett … Ne ítélj egyátalán!
Sajnos sok esetben sztereotípiákban gondolkodunk. Ez régebben segített a túlélésben, hiszen ha láttunk egy durva, vad kinézetű embert morogva közeledni, az valószínűleg nem csevegni akart velünk, hanem erővel elvenni, amit akart. Manapság ez már nem így van. Lehet a legszebb kinézetű embertársunk a leggonoszabb, a legcsúnyább a legjobb szívű. Sok-sok videó kering az interneten, ahol félkomolyan, vagy kifejezetten viccesen állítják döntés elé a gyanútlan áldozatokat, akikben akaratlanul is előtörnek a rossz sztereotípiák. Aztán amint sikerül ezen felkerekedniük, kiderül, mennyire téves volt az első gondolat. Velem is gyakran megesik, hogy ránézek valakire és születik bennem egy, vagy több gondolat az illetőről. De szerencsésnek mondhatom magam, mert nem csak megtanultam, de meg is tapasztaltam, mennyire félrevezetőek a gondolataink, amikor egy másik embertársunkat mérlegre tesszük. Így coach-ként már képes vagyok a beszélgető partneremre úgy tekinteni, mint egy üres lapra, amit majd Ő saját maga rajzol tele gondolatokkal és érzésekkel, amiket aztán én vissza tudok Neki adni tisztelettel és elfogadással.
Az etikus viselkedésnek emellett van egy mindenki által ismert, más szakmához hasonló része is. Ez a vonatkozó törvények betartása, a titoktartási kötelezettség és a szakmai határok pontos ismerete. Ez utóbbi bár nem annyira élesen rajzolódik ki, mégis rövid idő alatt felismerhető.
Nem gondoltam volna, de már az elsők között találkoztam egy olyan ügyféllel, akivel bár jól indult a beszélgetés, a második alkalom során már éreztem, nem folytathatom a coaching-ot Vele. Még úgy sem, hogy pro-bono ügyfél volt, azaz nem fizetett az alkalmakért.
A két témakörből az egyik, amit hozott, tökéletes coaching téma volt. Egy szakmai döntés előtt állt és nem tudta, merre induljon el. Az első beszélgetés során elmondta a körülményeket, felvázolta a lehetőségeket. Megállapodtunk, hogy a második alkalommal ezen fogunk dolgozni. Mire eljött a második alkalom és találkoztunk, boldogan újságolta el, hogy otthon végiggondolt mindent, meghozta a döntést és már el is kezdte az első lépéseket a megvalósításhoz. Pár perc után világossá vált számomra, hogy Neki nincs szüksége coach-ra a döntéshozatalban, hiszen egy jól működő döntési mechanizmus van a fejében, ami segít Neki rendszerezni a gondolatait és meghozni a döntést. Ezt az őszinteség jegyében rögtön el is mondtam Neki. Nem Őt magát dícsértem, hanem rámutattam, milyen hatékony a gondolkodásmódja és kiemeltem, mennyire sok munkát fektetett a korábbi munkájába és látszik, mennyi energiát fektet ebbe az újba.
Ezután rátértünk a másik témájára, amit még az első alkalommal ecsetelt. Ez erősen érintette érzelmileg, ezért úgy gondoltam, hagyom Őt „kibeszélni” a témáról szinte újból, az elejétől. Végighallgattam, feltettem egy-két tisztázó kérdést, de éreztem, olyasmiről beszélünk, ami messze túlmutat nem csak az ügyfélen, de a coaching határain is. Egyértelművé vált számomra, hogy nem az ügyfél problémájáról beszélünk, hanem az ügyfél közeli ismerősééről és az Ő problémája egyértelműen pszichiáter, terapeuta segítségét igényli. Megállítottam az ügyfél szóáradatát és kedves, de határozott hangon elmondtam Neki, hogy bár szívesen segítenék Neki, de én ezt nem tehetem. Se képesítésem, se képességem nincs ebben a témában támogatást nyújtani. Elhallgatott. Bár magamban úgy éreztem, cserben hagyom Őt, hiszen azért fordult hozzám, mert úgy gondolta én fogok Neki segíteni, de biztos voltam abban, hogy helyesen járok el. Nem csak szakmai, etikai szempontból, de emberileg is. Elfogadta a döntésem és elköszöntünk egymástól.
Az etikus viselkedés nem könnyű, de akkor leszünk hitelesek, akkor fogunk tudni értékes támogatást adni az ügyfeleinknek, ha betartjuk a szabályokat és az etikai kódexet. Ettől lesznek sikeresek az ügyfeleink és az ügyfél sikerein keresztül mi magunk is.
A sorozat következő témája:
>>> Coaching kompetenciák 2. – Coaching szemléletben működik