A definíció szerint a coaching szemléletben történő működés azt jelenti, hogy „Nyitott, kíváncsi, rugalmas és ügyfélközpontú szemléletet fejleszt és tart fenn” (ICF Coaching kompetenciák). Ha csak a definíció végére koncentrálunk, rögtön világossá válik, hogy ez a kompetencia két részre bontható. Az egyik részre a „fejleszt”, a másikra a „tart fenn” utal.
A jó pap holtáig tanul.
A coach szakma folyamatosan változik, fejlődik. Ezt a folyamatos változást nyomon kell tudnunk követni, csak így tudunk az ügyfeleinknek hatékonyan segíteni. Gondoljunk csak a coaching egyik alap eszközére, a beszélgetésre, a beszédre. Hogyan tudunk egymással beszélni? Természetesen akkor, ha a fizikai képességeink birtokában vagyunk és ezen túl akkor, ha egy nyelvet beszélünk. De vajon könnyen megérti egymást egy gyerek és egy idős ember? Általában igen, de a nyelvünk, a használt szavaink tárháza folyamatosan fejlődik, kiegészül. A szleng szavak használatával például a gyerekek, fiatalok képesek olyan értelmes mondatokat összerakni, amiből egy idős ember egy kukkot nem ért. Ugyanúgy, ahogy a nyelv, sok minden folyamatosan változik, új dolgokat találunk ki, új eszközöket, módszertanokat fejlesztünk ki és azok lesznek a legjobbak, akik ezeket megismerik, elsajátítják és alkalmazni is tudják.
Emellett egy coach-nak fejlesztenie kell nem csak tudásban, de viselkedésében, érzelmei kezelésében és tudatosságában is saját magát. Ezek ugyanis mind hatással vannak a coaching folyamatra és magára az ügyfélre is. A tudatosság a gyakorlatban azt jelenti, minden alkalommal minden beszélgetés közben és utána is tükröt tartunk magunk elé is és megvizsgáljuk, hogyan hat ránk az ügyfél, az ügyfél által elmondottak. Milyen érzéseket keltett bennünk és azok milyen hatással volt a mi mondandónkra.
Gyakran fordul elő velem, hogy ha azt látom, úgy érzem valakinek segítségre van szüksége, akkor képzeletben felöltöm a fényes páncélom és fehér paripámra pattanva indulok a félelmetes sárkány ellen … Ezek is olyan pillanatok, amiket fel kell ismernem. Korábban ilyenkor mindig ötletekkel, tanácsokkal próbáltam a beszélgető partnerem ellátni. A coaching képzés során aztán megtanultam, hogy az ügyfelemnek ilyenkor nem arra van igénye, hogy én megoldjam a helyzetet, hanem arra, hogy segítsem az Őt körülvevő világot több szemszögből értelmezni és a saját gondolatait, érzéseit és ötleteit a felszínre hozni. A coaching beszélgetések után aztán végig kell gondolnom, mik történtek, hogyan tudtam volna jobban segíteni az ügyfelet a beszélgetés egy-egy pontján. Hol uralkodtak el rajtam az érzelmek, mit tettem, vagy nem tettem ezek hatására. Ezen önreflexiók segítenek abban, hogy tudatosabb legyek és hatékonyabban tudjam támogatni a későbbiekben az ügyfeleimet.
Az egyik első coaching ügyfelem időgazdálkodási gonddal kűzdött. Nem tudta jól beosztani az idejét és rendszeresen késésben volt a határidős feladataival, sokat nem tudott időben megoldani. Az első beszélgetés során az ügyfél eljutott oda, hogy beazonosította egyik oknak azt, hogy nem tudja egy-egy időrabló tevékenysége mennyi időt visz el. Azt mondta, hogy ha ezzel tisztában lenne, ha látná napi szinten mire mennyi időt fordít, akkor tudatosan tudna erre jobban odafigyelni. Emellett kiderült az is, hogy könnyen eltereli sok minden a figyelmét és az elkezdett feladat helyett mással kezd foglalkozni. Az alkalom végén az én javaslatomra kitűzte célnak, hogy a következő coaching alkalomra hoz nekem egy listát, amin felsorolja a különböző napi tevékenységeit és azt, az egyes napokon melyikre, mennyi időt fordított.
A következő alkalommal rákérdeztem, hogyan sikerült a kitűzött feladatot teljesítenie. Kiderült, hogy bár elkezdte a listát írni, nem jutott a végére, a napi szintű időráfordítással pedig sehogy nem haladt. Megnyugtattam, hogy nincs ezzel semmi gond, hiszen én hibáztam az előző alkalom végén, hiszen ÉN adtam Neki feladatot, ahelyett, hogy megkérdeztem volna, akar-e egyátalán bármilyen célt kitűzni maga elé. Folytattuk a coaching beszélgetést, de úgy éreztem, nem jutunk egyről a kettőre. Mindig visszatértünk az első alkalommal említett problémára, a figyelemzavarra. A második alkalom után egy nálam tapasztaltabb, pár éve coach-ként dolgozó ismerősömet kérdeztem meg, mit lehet ilyen esetben tenni. Elmondtam Neki – a személyiségi jogokat figyelembe véve – az ügyfél problémáit, kiemelve a figyelemzavart. Egy rövid coaching során rájöttem, hogy ez már kívül esik a kompetenciáimon, az ügyfélnek szakemberre van szüksége. A következő alkalommal megbeszéltük ezt az ügyféllel és lezártuk a coaching folyamatot.
Két dolgot is tanultam ebből a folyamatból.
Hála az önreflexiónak, amit az első beszélgetés után csináltam, felismertem, hogy hibát követtem el a feladat kiosztásával. Ezzel ugyanis átvettem az ügyféltől a felelősséget és helyette döntöttem. Megtanultam, hogy az ügyfélt minden esetben hagyni kell saját magának dönteni a folytatásról és a célkitűzéseiről.
A másik, amit megtapasztaltam, hogy a külső szemlélő, a másik nézőpont nem csak az ügyfelet, de a coach-ot is segíti. Nekem, mint coach-nak, az elakadásaim során ugyanúgy segítséget lehet és kell kérnem ahhoz, hogy a lehető legjobb irányba tudjak továbbhaladni.
Ettől leszek jobb coach, erről is szól a coaching szemlélet.
A sorozat előző és következő témája:
Coaching kompetenciák 1. – etikus viselkedés <<<< | >>>> Coaching kompetenciák 3. – Megállapodásokat köt, és azokat megtartja