Hétköznap reggelenként a fiam el szoktam vinni kocsival egy darabon, hogy ne kelljen várnia a buszra, ami szinte minden bokornál megáll. Így az egyébként 20-25 perces utat 5-10 percre le tudjuk rövidíteni. Ezután én visszamegyek a lakásunkhoz, összerakom az aznapra szükséges dolgaim, iszom egy kávét és munkába indulok. Egyszer a fiamnak elmaradt az első órája, ezért úgy döntöttünk, amikor én indulok munkába, akkor jön velem, akkor viszem el egy darabon. A munkahelyem azonban az ellenkező irányba van, ezért induláskor én rutinból a munkahelyem felé fordítottam az autót. Az Ő fejében az a kép élt, hogy én biztosan oda viszem Őt, ahova szoktam reggelenként, az én fejemben pedig az adott időszaknak megfelelő irány élt élénken. Már jópár perce mentünk az ellenkező irányba, amikor ráébredtünk, hogy nem arra megyünk, amerre ott és akkor kellene.
A berögzött viselkedések, az ismerős helyzetekre adott válaszreakcióink, a hiedelmeink vagy néha a beszűkült látóterünk gyakran akadályozzák azt, hogy észrevegyünk új, vagy egyszerűen csak más lehetőségeket, kilépjünk a korlátaink közül. Néha elég csak tudatosan végig gondolni azt, hogy egy kérdésre milyen válaszokat tudunk adni, egy kihívásra milyen döntések közül választhatunk, de vannak olyan helyzetek, amikor csak járjuk ugyanazokat a köröket és nem tudunk kilépni a saját árnyékunkból.
A Coach ilyen helyzetben tud jó támogatást, segítséget nyújtani az ügyfél tudatosságának elősegítésével. Definíció szerint a Coach előmozdítja az ügyfél tanulását, valamint, hogy az ügyfél új felismerésekre jusson. Ehhez olyan eszközöket és technikákat használ, mint például a hatásos/erőteljes kérdezéstechnika, csendtartás, metaforák és analógiák.
Míg az aktív figyelem kompetencia az információk begyűjtéséről szól, ez a kompetencia a Coach, ügyfelet támogató tevékenységéről.
De hogyan is tudja a Coach az ügyfelet támogatni? Erre egy sor, különböző eszközt sorol fel az ICF kompetenciákat összefoglaló oldal. A Coach figyelembe veszi azt, amit az ügyfélről megtapasztal, szelíden provokálja, hogy felismerésekre jusson, kérdéseket tesz fel, hogy kimondasson az ügyféllel elhallgatott részleteket, vagy segítse túllépni a saját korlátait … és még sorolhatnám.
Egy ügyfelem magával szemben magas elvárásokat támasztott. A téma, amit több oldalról próbáltunk megközelíteni egy adott nyelv megtanulása volt. Illetve az ezzel kapcsolatos sikertelenség és az, nem tudta rávenni magát arra, hogy elkezdje tanulni a nyelvet. A beszélgetés elején úgy tűnt, nincs elég motivációja. A következő hátráltató tényező a megfelelő tanulási stratégia hiánya volt. Végig vettük a lehetőségeket, a korábbi sikeres módszereket, de hiába. Látszólag sorra oldottuk meg a problémákat, sorra ugrottuk át az akadályokat, mégis éreztem, nem léptünk előre. Tovább kérdezgettem és végül kibökte, ahogy Ő fogalmazott: a tökéletest várja el magától minden helyzetben. Tudtam, hogy van iskolás korú gyereke ezért erre tereltem a beszélgetést:
– Mi történik, ha a gyereked dolgozata, vagy felelete nem lesz tökéletes és nem a legjobb osztályzatot kapja?
– Hát … attól függ. Ha nem tanult eleget, nyilván mérges vagyok, de ha megtett mindent – egyébként Ő is ugyanolyan maximalista, mint én – akkor én szoktam vígasztalni, hogy ne akarjon mindenáron tökéletes lenni, mert ez nem lehetséges minden esetben. Vannak korlátaink és arra kell koncentrálnunk, hogy mi magunk megtegyünk mindent és el kell tudjuk fogadni magunkat így, a megszerzett eredménnyel.
Elmosolyodtam és rákérdeztem:
– Ha a gyerekeddel ilyen elfogadó és reális vagy, magaddal szemben miért viselkedsz másképp?
Elöttem van most is a döbbent arca, ahogy rám nézett a kérdés hallatán. Hosszan hallgatott, majd megszólalt:
– Ezen eddig sosem gondolkodtam így. Annyira magától értetődő volt, nem akarom, hogy a gyermekem a tökéletességet hajszolja. Az sose jutott az eszembe, hogy ha Vele tudok elnéző lenni, akkor magammal is lehetek az.
A beszélgetésünk ezután nem meglepő módon begyorsult és a végére már volt az ügyfélnek egy akcióterve is az adott nyelv megtanulásához vezető útra.
Egy másik ügyfelemnél az ehhez hasonló finom konfrontációk úgy éreztem nem vezetnek eredményre. A coaching folyamat elején feltérképeztük az elakadását. Meghatároztuk, hogy milyen célt szeretne elérni. Eközben lejegyzeteltem magamnak néhány olyan kijelentését, amik nagyon erősek voltak és amikről úgy éreztem, a későbbiekben muszáj lesz beszélnünk. Az ezután következő alkalmakon – utólag jutott az eszembe a hasonlat – végig az volt az érzésem, mintha egy lovaskocsin ülnék, ami elé egy roppant energikus paci van befogva, ami száguld egy kanyargós úton. Bár a kezemben van a gyeplő, de a kocsit végső soron nem én irányítom, hanem a ló, ami be van fogva elé. Az ügyfél volt itt ebben a hasonlatban a paci, aki a problémája megoldásán úgy dolgozott, ahogy a kocsi haladt az úton én pedig próbáltam irányban tartani a kocsit, azaz magát a folyamatot. A kérdéseim, a visszajelzéseim rendre hasznosnak tűntek, de ahogy elindultunk egy irányba, egy eszközt használva, rendre mintha falnak ütköztünk volna, visszapattantunk és egy másik irányba folytattuk az utat. Rájöttem, hogy az ügyfél előre haladását nem az segíti, ha korlátok, keretek közé próbálom szabni a gondolatait. Azzal válok hasznossá, ha hagyom Őt szárnyalni, kísérletezni és csak finom mozdulatokkal meghúzva a gyeplőt, a kérdésekkel, visszajelzésekkel az úton tartom. Ezzel a folyamatos figyelemmel és reagálással az Ő rendszeresen változó kis céljaira, a korábban gondolt 5-6 alkalom helyett már a harmadik coaching beszélgetés végén eljutottunk egy olyan pontra, ahol az ügyfél kimondta, elérte a célját. Közösen meg is egyeztünk, hogy a hátralévő alkalmakat elhagyhatjuk, mert innentől már tovább tud haladni akár egyedül is.
Ez a coaching folyamat is megerősített abban, hogy nincsenek mindenkinél jól alkalmazható technikák, folyamatok, lépések. Minden alkalommal fel kell ismernem az energiákat és azok irányát és finoman kell őket terelgetni, hogy ott tudjanak hatni, ahol arra az ügyfélnek szüksége van. Ez az eszköztelenség lett a legjobb eszközöm az ügyfél tudatosságának és haladásának előmozdításában.
A sorozat előző és következő témája:
Coaching kompetenciák 6 – Aktívan figyel / hallgat <<<< | >>>> Coaching kompetenciák 8 – Elősegíti/facilitálja az ügyfél fejlődését