Új év, új fogadalmak … és újabb vicces, vagy szomorkás számvetések, amiért az egy évvel ezelőtti fogadalmak nem, vagy csak részben teljesültek. De miért fogadkozunk minden év elején, hogy valamit megváltoztatunk az életünkben, honnan származik ez a szokás?
Meglepő, de az újévi fogadalmak szokása Babilonig nyúlik vissza. Egyes írások szerint már 4000 évvel ezelőtt az ősi babiloniak ünnepségeket tartottak az újév tiszteletére, amik majd két héten keresztül zajlottak. Ezen az ünnepség sorozaton a babiloniak nem csak a királyuknak tettek hűségesküt, de ígéretet tettek az isteneiknek, hogy kifizetik adósságaikat, visszaadják a kölcsönkért tárgyakat … egyszóval változtatnak az életükön pozitív irányban.
Hasonlóan, a rómaiak idejében is jelentős ünnep volt az újév kezdete, melyet Julius Caesar döntése nyomán tettek január elsejére és nevezték el a hónapot Janus római istenről. A rómaiak hite szerint Janus a múltba és a jövőbe is látott, ezért áldozatot mutattak be az istenségnek és megfogadták a jó magatartást a következő évre.
Az újévi fogadalmak aztán a későbbi korokban is rendszeressé váltak és a 18., 19. századra már viccek is születtek a fogadalmak rendszeres be nem tartása miatt. Az óév végének közeledtével most is több videó jelent meg a közösségi médiákban ezzel kapcsolatban. De miért is lett ennyire általános, hogy az újévi fogadalmaink ennyire predesztináltan sikertelenek? A választ, azt gondolom, a céljaink kitűzésének nem megfelelő gyakorlatában érdemes keresni.
Az egyik jellemző hiba, amit elkövetünk, hogy túl hosszú távban gondolkodunk. Ez egy újévi fogadalom esetén nem tűnik rossznak, hiszen az egész évet erre akarjuk szánni. Viszont pont az a szabadság, hogy egy teljes évünk van, abban a tévhitben ringat minket, hogy még ráérünk. Elég „majd holnap” dolgozunk az adott fogadalmon.
Ugyanezen szabadság miatt – hiszen van rá egy teljes évünk – túl ambiciózus célt, túl nagy méretű feladatot tűzünk ki magunk elé. Ebben az esetben nem az a baj, hogy magasra törünk, hanem az, hogy megmaradunk ezen a szinten és a nagy feladatot nem bontjuk le kisebbekre, a távoli cél eléréséhez nem tűzünk ki közeli, jobban látható célokat.
Sok ember (korábban én is így jártam) azzal a nehézséggel küszködik, hogy kitűz maga elé egy célt, elindul a cél felé, majd valahol az odavezető úton feladja. Vagy a sok zsákutca miatt, amibe betévedt, vagy az előrehaladás nehézsége miatt, de a legfőbb indok az, hogy úgy érzi, a cél elérhetetlen távolságban maradt.
Az ezer mérföldes út egyetlen lépéssel kezdődik.
Konfuciusz
Amióta elsajátítottam az agilis gondolkodást, rájöttem, hogy az agilitás, az úgynevezett inkrementális működés mindenhol használható, alkalmazható. Jogosan felmerülhet a kérdés, hogyan kapcsolódik az újévi fogadalomhoz Konfuciusz és az agilitás? Mindjárt érthető lesz.
Konfuciusz fenti mondása az inkrementális „termék fejlesztés” korai megfogalmazása. Hiszen, ha egy ezer mérföldes utat lebontunk, szétdarabolunk lépésekre, akkor már sokkal könyebben tudunk tervezni, a megtett lépések alapján tudni fogjuk, hogy mennyi idő múlva érünk az út végére.
1 mérföld = 1609 méter, tehát 1000 mérföld 1,609,000 méter. Ha egy lépést 60 cm-nek veszünk, akkor az 1,000 mérföldet nagyjából 2 681 667 lépéssel tehetünk meg. Napi 10,000 lépéssel számolva tehát 268 nap alatt érünk az út végére 🙂
Mi köze ennek az újévi fogadalmakhoz? Nagyon egyszerű: az újévi fogadalmakkal semmi gond, ha követjük a fenti gondolkodás módot. Tűzzünk ki egy célt magunk elé, bontsuk le az oda vezető utat kisebb utakra, az utakat pedig lépésekre és ezzel nem csak azt a magabiztosságot nyertük meg, hogy kisebb, kicsi feladatok állnak majd mindig elöttünk, de pontosan fogjuk látni, hol tartunk éppen, mennyi mindent tettünk már meg és mi van még előttünk.
És még valami: a célunk kitűzésekor olyan célt válasszunk magunknak, aminek elérése mosolyt fog csalni az arcunkra. Olyan cél lebegjen elöttünk, ami miatt érdemes lesz minden nap felkelni az ágyból, vagy ha elestünk az úton, akkor felkelni a földről és leporolni magunkat … mert kudarcaink, sikertelenségeink, botlásaink lesznek az úton. De ez az út része. Támaszkodjunk, támaszkodjatok azokra, akik bátorítanak Titeket, akik akár fizikailag, akár lélekben ott vannak veletek, mert ők segítenek majd, ha szükség lesz rá, amikor meg kell tenni a következő lépést.
És így, lépésről-lépésre el fogjátok érni a célotokat, be tudjátok váltani a fogadalmatokat és ennek az évnek a végén már nem szomorkodni, vagy kínosan nevetni fogtok az év elején kitűzött célotokon, hanem büszkén és boldogan fogtok visszanézni a megtett útra.