Kis gyerekként hamar megtanulja az ember, hogy vannak szabályok, amik körülvesznek, adott esetben korlátoznak és amit akkor még nem tudunk, de védenek is minket. Aztán jön a bölcsöde, az óvoda és a szabályok mellett megjelennek a többi gyerekkel történt megállapodások, például „én odaadom a macim, ha te odaadod a kisautód” vagy „akkor játszom veled, ha kölcsönadod a homokozó lapátod”.
Ilyen és ehhez hasonló kisebb, illetve komolyabb, nagyobb egyezségek az egész életünk végigkísérik. Ezek szabnak kereteket, ezek segítségével tudjuk eldönteni, mit tehetünk meg és mi az a határvonal, aminek az átlépésével már ránk nézve negatív következményekkel számolhatunk. Bizonyos határvonalakat könnyedén át tudunk lépni. Például egy titokban elfogyasztott kis csoki megevésével könnyen megbírkózik a lelkiismeretünk, hiszen majd ledolgozzuk a későbbiekben. Aztán vannak olyan határvonalak, mint például késő éjszaka picit gyorsabban menni a kihalt úton, mint a megengedett maximális sebesség. Nos ezeket a határokat is átlépjük néha, igazolva saját magunknak, hogy ezzel senkinek nem ártunk, senkit nem veszélyeztetünk, noha mindeközben tudjuk, hogy ez már nem lenne megengedhető. Végül pedig vannak olyan határvonalak, amiket józanul, normál körülmények között soha nem lépünk át és jó esetben soha nem is kerülünk olyan helyzetbe, ami erre vinne minket.
Az életünket végigkísérő határvonalak különböző egyezségek során születtek. Ezek egy részét már régóta megkötötték, közös akarat szülte őket. Ilyen egyezségek a törvények és a különböző szabályozások, mint például a megengedett maximális sebességet korlátozó KRESZ. Ezeket az életünket befolyásoló szabályokat közvetlenül mi nem tudjuk befolyásolni, de vannak olyan egyezségek, megállapodások, amikre van ráhatásunk. Ilyenek a különböző (pl. ingatlan) vásárláskor megkötött, vagy a munkáltatóval, esetleg munkavállalókkal vagy a coaching folyamatban az ügyféllel kötött szerződéseink.
A coaching működésnél elengedhetetlen, hogy az ügyfelek tudják, miben vesznek részt, mit, hogyan, milyen formában kapnak a folyamattól és magától a coach-tól. A coach-nak tehát mindezt el kell tudnia magyarázni az ügyfélnek. Mi fog történni, honnan indulnak, milyen lépéseken mennek együtt végig, hova tartanak és hova fognak megérkezni.
Az ICF kompetenciákat leíró oldalán ennél a kompetenciánál szinte minden sornál szerepel a „partnerségben az ügyféllel” szövegrész. Ez két jelentést is magában hordoz. Az egyik – és ez a coaching módszertan alapja – az, hogy az ügyfelet egy döntésképes, magát képviselni tudó embernek tartja, aki képes megállapodást kötni a coach-al a coaching folyamat minden egyes mozzanatáról. A másik jelentés pedig az, hogy a szerződés a coach és az ügyfele között közös akaratot fogalmaz meg.
Miközben tanultam, gyakoroltam a coaching beszélgetéseket, igyekeztem szem előtt tartani a kompetencia leírásában foglaltakat. Az egyik egyetemi akvárium-coaching[1] alkalommal a beszélgetés elején pontról-pontra végigvettem a kompetenciában foglalt elemeket. Elmondtam a beszélgető partneremnek milyen folyamatban fog részt venni, hogyan fogunk beszélgetni, én hogyan és mit fogok tenni, illetve neki mit fog adni a beszélgetés. Mindezeket visszaigazoltattam a beszélgető partneremmel majd a megállapodás szerint vezényeltem le a beszélgetést. Végül magamban örömmel konstatáltam, hogy végre sikerült egy kerek, minden fontosabb elemet tartalmazó coaching beszélgetést lefolytatnom.
Szándékosan használtam a vezényel szót, ugyanis a beszélgetés után a tanárom megkérdezte: „Hol volt ebben a beszélgetésben az ügyfél?”. Mosolygott és várt … Végigfutott az agyamon a beszélgetés és rájöttem, mire hívta fel a tanárom a figyelmem. Az egész beszélgetés, bár tankönyvi volt, a kompetencia lényegi elemét nem tartalmazta. „Partnerségben az ügyféllel„. Bár a kereteket, szabályokat, a folyamat lépéseit „elfogadtattam” az ügyféllel, azaz megkérdeztem, neki ezek a keretek megfelelnek-e, de nem kérdeztem meg őt saját magát. Nem partnerként tekintettem rá sem a beszélgetés elején, sem folyamatában. Nem reagáltam azokra a pontokra, ahol az ügyfelem más irányba akarta volna vinni a beszélgetést. Amikor az ügyfél egy kérdésemen elgondolkodva rájött, hogy nem is a beszélgetés elején megfogalmazott elakadással kűzd, egy másik gondolat fogalmazódott meg benne, ahelyett, hogy hagytam volna ezt kibontakozni, visszaterelgettem az eredeti témához. Bár a beszélgetés végére elértük a kitűzött célt, az ügyfél nem partnerként vett részt a folyamatban.
Azóta több coaching beszélgetésben jött elő hasonló helyzet és ezekben már okulva az említett alkalomból, az ügyféllel közös akarattal, egyetértésben alakítottuk úgy a folyamatot, ahogy az az ügyfélnek a legjobban szolgálta az érdekeit.
[1] Olyan coaching beszélgetés, mely során a coach jelölt és az ügyfél más szakemberek, coach jelöltek előtt, gyakorlás céljából folytatnak le részben, vagy teljes egészében egy coaching alkalmat.
A sorozat előző és következő témája:
Coaching kompetenciák 2. – Coaching szemléletben működik <<<< | >>>> Coaching kompetenciák 4. – Elősegíti és fenntartja a bizalmat és biztonságot