Ha most először találkozol az írásommal, vagy velem, érdemes elolvasnod a Rólam szóló írást. Ebből kiderül, hogy a Coaching mellett Agile Coach-ként dolgozom … vagyis inkább fordítva, Agile Coach a fő munkaköröm és emellett foglalkozom coaching-gal. Szerencsésnek mondom magam, mert a munkám során sok szakemberrel, sok Agilis szakértővel ismerkedtem meg, akiktől mind tanultam valamit. Néhányuktól egészen sokat, amiért nagyon hálás vagyok.
Pár volt kollégámmal beszélgettünk nemrég arról, hogy sok szakmában, főleg ott, ahol nagy a konkurencia és kicsi a piac, az adott szakma képviselői sajnos valamilyen formában ellenségnek tekintik a másik cégnél dolgozó szakembert. Ez a támogató szakmákban – ilyen az Agile Coach szakma is – különösen szomorú, hiszen a végcél közös: az ügyfeleinket szeretnénk eljuttatni egy olyan állapotba, ahol szinte feleslegessé válunk, mert annyira jól sikerült átadnunk az agilis gondolkodásmódot, az agilitást. Természetesen mi is, mint mindenki más, pénzből élünk, nem elismerésből és dicséretből és nyilvánvalóan az ügyfelek fizetnek nekünk. Ha tehát nekünk fizetnek, akkor a „versenytársainknak” nem és fordítva, ha a versenytárs kap meg egy ügyfelet, mi koppanunk. De mi lenne, ha felül tudnánk emelkedni azon, hogy bizonyos szinten egymás ellen dolgozunk és valahogy mégiscsak találnánk kapcsolatot, hidat tudnánk építeni egymás között. Azt gondolom, ezt három lépésben meg lehetne tenni.
Első lépésként el kell engednünk az egónkat és el kell fogadnunk, hogy nem mi vagyunk az egyedüli letéteményesei az adott szakmának. El kell fogadnunk, hogy mások is tudnak hasonlóan minőségi munkát végezni és értéket teremteni, értéket átadni nem csak az ügyfeleinknek, de egymásnak is. Ha úgy érezzük, mások nem képviselik a szakmát a szerintünk megfelelő szinten, másképp kommunikálnak, üljünk le velük beszélgetni. Kérdezzük meg, adhatunk-e visszajelzést. Ha nyitott erre a másik fél, adjunk asszertív visszajelzést és mondjuk el a mi álláspontunkat és legyünk mi is befogadóak a visszajelzésre. Nagyon fontos, hogy tisztelettel közelítsünk a másikhoz, ne legyünk lekezelőek, a beszélgetésben két egyenrangú fél vegyen részt.
Második lépésként, ha úgy érezzük vannak jó gondolataink, praktikáink, ötletes megoldásaink egy-egy tipikus problémára, ne tartsuk meg magunknak, osszuk meg a szakmai közösséggel. Erre kiváló lehetőséget nyújtanak a különböző szakmai fórumok, alapértelmezetten ott van mindenkinél a blog írás, podcast-ok vagy akár rövidebb videók készítése és közzététele. Szerencsére több helyen is láttam gyakorlatot arra, hogy egy adott cég nyitott szakmai napot tart és ott osztja meg tapasztalatait. Érdemes ösztönözni a munkahelyünkön az illetékeseket, hogy támogassanak ilyen eseményeket, mert hosszú távon ez a cég érdekeit szolgálja.
Harmadik lépésként pedig keressük a fejlődési lehetőséget másoknál, próbáljunk tanulni másoktól elismerve az ő szakmai tudásukat és tapasztalatukat. Próbáljunk meg konstruktívan együttműködni másokkal, közös platformra kerülni és a kölcsönös tisztelet jegyében tanulni és tanítani, szakmailag fejlődni.
Azt gondolom idealista elképzelés azt feltételezni, hogy ha egy adott szakma egyik képviselője túl nagyot vállalt, akkor segítségül hívhatna akár egy konkurens képviselőt, hogy együtt dolgozzanak tovább. Azért magamban eljátszom a gondolattal, milyen szép is lenne, ha az ügyfelek nem versenyeztetnék a támogató szakmát képviselőket, hanem csak bedobnák a közösbe az igényüket és közösen segítenénk, mindig az, aki a legjobban ráér …